[ Pobierz całość w formacie PDF ]
legsötétebb óráját élték át. A Mosquitók mélyrepülésben jelzQfényeket
dobtak úgy, ahogy azt Chesire-tól tanulták, és az Qket követQ bombák
leomlasztották a csatorna töltését. Az ezred sokkal pontosabban bombázott,
mint egy évvel korábban. A 617-esek tapasztalatai alapján Cochrane
minden századát keményen átképezte.
Aznap éjjel Tait egyik motorja felszálláskor leállt, de Q vitorlába
állította a légcsavart, és három motorral repült tovább - persze lassabban. A
célpont felett jött ki a felhQbQl, és látta, hogy Németország északi
közlekedési rendszerének fQütQerébQl a lerombolt részeken át ömlik a víz a
földekre.
Megfizettek ezért az éjszakáért. A visszatérQ bombázókat vadászok
kapták el, és Tait a visszatérQ útvonalon sok égQ Lancastert látott. A
617-esek szerencsések voltak, csak egy gépet vesztettek. Stout gépe tqnt el
valahol, sohasem tudták meg, hogy merre.
A csatornára ezt követQen rossz idQk jártak. A zsilipek közötti sok
kilométeres szakaszból elfolyt a víz, és sok szénnel, elQregyártott
tengeralattjáró-elemekkel és más fontos anyaggal megrakott bárka ült meg
az iszapban.
Hitler 4000 kényszermunkást küldetett a gátak rendbehozatalára, de
amikor már majdnem készen voltak, az 5. ezred újra bombázott - sikerrel.
A kényszermunkásokkal megint megépítették a gátakat a németek. Amikor
megnyitották a zsilipeket, hogy feltöltsék a csatornát vízzel, két órán belül
a Lancasterek újra jöttek, és a csatorna gátjai ismét leomlottak. A csatorna
többé nem lett üzemképes.
Knilasszal közölték, hogy itt a vége ... Két egymást követQ arcvonali
szolgálati idQ után erQt vett rajta a harctéri fáradtság . Az agya
változatlanul jól dolgozott, de az izmai már nem engedelmeskedtek. Más
kellemetlenség is érte. Megjött a Szolgálati Érdemrendje - postán. Pedig
Knilans nagyon várta, hogy a királyi palotában tqzik majd a mellére.
Humphries Qrizte a rendjelet a század páncélszekrényében, míg Knilans
elkeseredetten várta az áthelyezését. Amikor a tétlenség már nagyon az
idegeire ment, rendszerint bement az irodába, egy ideig zavartan járkált
fel-alá, majd kinyögte: - Hump, megnézhetném a kitüntetésemet? -
Humphries ünnepélyesen elQvette a páncélszekrénybQl; Knilans egy ideig a
kezében tartotta, és felsóhajtott: - A fenébe is, azt hiszem, hogy most már
sohasem találkozom a királlyal!
Néhány nappal késQbb felderítQ repülQgépek jelentették, hogy a Tirpitz
eltqnt az Alten-fjordból. Nagy bizonytalanság uralkodott különösen
tengerészeti körökben, míg végül fogták a norvégok egyik titkos adójának
az üzenetét a tromsöi halottasház padlásáról. Azt jelentették, hogy a Tirpitz
a mellsQ fedélzetén tátongó nyílással befutott a kikötQbe. Nagyon nehéz
bomba találta el (valóban Daniels Bátyója volt), és azért jött Tromsöba,
mert ott jobb volt a felszerelés a javításhoz. Tromsö az Alten-fjordtól 360
kilométerre délre helyezkedett el, így a Tirpitz Lossiemouth hatókörébe
került.
Cochrane felhívta Brown Qrnagyot, vezérkarának mérnöktisztjét: -
Brown, a 617-esek Lancastereibe még további 300 gallon üzemanyagot
kell töltetnünk.
- Értem, uram. KülsQ tartályokat szerelhetünk a bombatárakba.
- Szó se lehet róla. Ott a Bátyók lesznek. Gyerünk, maga találékony
ember...! Nincs valami a raktárában, amivel megoldható? Arra nincs idQnk,
hogy gyártassunk bármit is.
Brown kétségbeesett, mert nem volt semmi ötlete. De aztán eszébe jott,
hogy egyszer néhány Wellingtonra hosszú, ceruza alakú külsQ
benzintartályokat szereltek. Ha találna valahol néhányat, becsúsztathatná
Qket a Lancasterek törzsébe. Cochrane beleegyezQen mormogott. Brown
végigtelefonálta Angliát, és szép sorjában rábukkant a tartályokra szanaszét
az országban. Teherautókat küldött értük.
Cochrane-nak a Tirpitz-cel kapcsolatos terveit más feladat keresztezte.
Az amerikaiak franciaországi elQrenyomulását a jobb szárnyon
megakasztotta a Belford-hágó. Elöl a Rajna zárta el a Németországba
vezetQ utat. A Rajna svájci oldalán volt a Kembs völgyzáró gát.
Nyilvánvaló volt, hogy amikor az amerikaiak megrohanják a folyót, a
németek felrobbantják a zsilipkapukat, és a kiömlQ víz elsöpri az éppen a
vízen lévQ támadó erQket, és elszakítja tQlük a már átkelteket. Csak egy
megoldás kínálkozott: elQre lerombolni a zsilipkapukat, és amikor a víz
lefolyt, elindítani az átkelést. Ehhez kizárólag szorosan a kapuk mellé,
mélyen a víz alá helyezett, nagy erejq töltet felel meg - a 617-esek
gátromboló bombája, amelyet a Möhne- és az Eder-gátaknál használtak.
Az annak idején átalakított repülQgépeket azonban már visszaállították
köznapi használatra. A gépek átalakítása és a személyzet átképzése a
bonyolult feladatra hetekig tartana, s ezt nem engedhetik meg maguknak.
A nagy magasságból végrehajtott bombázás szóba sem jöhetett.
Nagyon kicsi volt annak a valószínqsége, hogy egy nagy magasságból
ledobott bomba méternyi pontossággal a gát fala mellé essen a kívánt
oldalon. A gát tetejét érQ telitalálat sem vezetne semmire. Csak egyetlen
megoldás létezett...
Cochrane úgy vélte, hogy egy mélyrepülésben közvetlenül a
zsilipkapuk elé dobott Bátyó szépen lemenne a víz alá, amíg el nem érné
a kaput, és a betonba nem ütközne. Késleltetésre állítanák be, hogy a
bombát ledobó gép ne repüljön a levegQbe.
Nagyon pontos munkára volt szükség, tehát fényes nappal kellett
végrehajtaniuk, noha a gátat ágyúk sokasága vette körül. A bombázóknak
nagyon alacsonyan, egyenesen és állandó magasságban kell repülniük.
Igazi vesszQfutás...! De semmi kétség nem volt afelQl, hogy kik fogják
végrehajtani!
Cochrane ravasz tervet kovácsolt. A század kötelékekre válna szét. Az
egyik nyugatról jönne be 2400 méteren, és magára vonná a légelhárítás
tüzet. Pontosan abban a pillanatban, amikor a bombáik becsapódnak, hat
Lancaster mélyrepülésben keletrQl lopódzna be a valódi támadáshoz.
Ugyanebben a pillanatban egy Mustang-század gépágyú- és rakétatqzzel
támadná az ütegállásokat, hogy a légelhárítás ne vegye észre az alacsonyan
bejövQ gépeket, legalábbis addig nem, amíg ledobják a bombáikat.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]