[ Pobierz całość w formacie PDF ]
sem. Alig tudta levenni tekintetét a leányról. Mivel Sandrát nem
láthatta, az egész társaságban nem talált más érdekeset, mint Liselott
Randolfot.
Liselott igyekezett kerülni a pillantását, idQnként mégis találkozott a
tekintetük, s ilyenkor finoman elpirult a bájos arc Miután
asztalszomszédja, Rottmann tiszttársa beszélgetésbe vonta, megpróbált
maga is jobb kedvre hangolódni, még mosolyt is erQltetett sápadt
arcára, de ettQl a mosolytól összeszorult a fQhadnagy szíve.
Sokért nem adta volna, ha igazán felvidíthatja és boldoggá teheti ezt
a leányt.
A vacsora a táncos kedvq ifjúság Qszinte sajnálatára igen sokáig
tartott. Fiukra való tekintettel a vendéglátók nem akarták hosszúra
nyújtani a táncot. Az orvos óva intette Robertet, nehogy túlzottan
kimelegedjék, mert abból könnyen meghqlés következhet.
Végül mégis csábító melódiák csendültek fel a kertre nézQ teremben,
s tüstént a parkettre perdült az elsQ pár. Robert Sandrát kérte fel a
nyitó keringQre, de a leány az elsQ kör után fáradtságra panaszkodott.
Egyrészt látta, hogy a fiatalember zihálva, nehezen lélegzik, másrészt
inkább beszélgetni akart vele.
Robert egy csöndes oldalhelyiségbe vezette szép táncpartnerét.
Hosszú évek óta elQször buzgott fel benne igazi életöröm.
Sandra mesteri módon ébresztette fel benne mindazt, ami addig
örömtelenül szunnyadt a lemondás kérge alatt. Eleddig hiányzott
belQle az egészséges élet utáni vágy. Most hirtelen, mintegy
varázsütésre felserkentette azt a szép nQi szempár.
Így lett Sandra Randolf tudtán és akaratán kívül a fiatalember
jótevQje. Addig nem ismert boldogság áradt szét Robert tagjaiban, újra
fiatalnak, erQsnek és egészségesnek érezte magát.
Mostanáig nem nagyon hitt felgyógyulásában, ma azonban, Sandra
életerQt sugárzó pillantásai, kecsegtetQ mosolya hatására elfogta a
mámorító bizonyosság, hogy fiatal és erQs, élvezheti az életet, karjába,
szívére szoríthat egy ifjú nQt, családot alapíthat. Mennyei ígéretként
ujjongott fel lelkében ez a tudat. Sandra mosolya tehát szertefoszlatta
az árnyakat, amelyek eddig e gazdagon is szegény férfi létére borultak.
A leány ragyogó pillantása a melengetQ napfényt jelentette neki,
amelyet teste és lelke egyaránt hiányolt.
Szülei szüntelenül figyelték, s amikor látták csillogó szemét,
erQteljes, ruganyos lépteit óvakodtak bármi módon eltávolítani Qt
Sandra Randolf közelébQl. Hadd szórakozzék ma ezzel az ifjú hölggyel,
a jövQben majd gondjuk lesz rá, nehogy gyakran találkozzanak. Akkor
majd magától elfelejti.
Végül Heinz Rottmann ragadta el a leányt Robert Vallentin
oldaláról, és táncba hívta. Míg a zene ütemére ringatóztak, becézQ
szavakkal halmozta el. Pt magát már áthatotta a búcsúzás fájdalmas
hangulata. Sandra alkalmazkodott a helyzethez, és nehogy a férfi
gyanút fogjon sopánkodott, amiért oly hosszú idQre el kell válniuk. A
fQhadnagy hitt neki, egy pillanatig sem kételkedett Qszinteségében.
Nem sejtette, hogy meghitt beszélgetésük közben az jár szerelme
fejében: Csak hadd menjen, nekem úgysincs szükségem rá.
Heinz Liselottot is fölkérte egy fordulóra. A leány legszívesebben
elhárította volna, de nem akart feltqnést kelteni. Így hát követte a
táncolok közé, de a lábát mintha ólomsúly húzta volna a padlóra.
ElQször mindketten hallgattak, végül a fiatalember együtt érzQén
megszólalt:
Nem látszik nagyon vidámnak, nagyságos kisasszony. Nem élvezi
a mulatságot?
De, kitqnQen szórakozom, fQhadnagy úr, remek ez az estély
felelte kimérten Liselott.
Heinz megütQdve nézte.
Nagyon rosszulesne, ha kegyed nem& nem érezné jól magát
mondta halkan.
A leány egy másodpercre felpillantott, szemében titkos fájdalom
tükrözQdött, de nyomban ismét eltqnt a fémes csillogás mögött.
Nem hiszem, hogy a hangulatom érdekelheti önt válaszolta
ridegen, mintegy attól félve, hogy tekintetével elárulj valamit
lelkiállapotából.
A fQhadnagy elszomorodott. Nem sértQdött meg, hiszen tudta, mi
rejtQzik a büszke, hideg álarc mögött.
Talán Liselott Randolf nem ajándékozott meg a barátságával, és
egyik barát nem törQdhet joggal a másik hogylétével?
Liselott elpirult, s arra gondolt, hogy Rottmann-nak mihamar
[ Pobierz całość w formacie PDF ]