[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Görgeire nézve is az igazságszolgáltatás órája s míg a
rögtönitélQk vak lármája valamennyire elcsöndesült. Az
az elfogultság, amelytQl ember legyen, aki szabad, ha
azon idQket olyan befolyások alatt élte át, mint a sza-
badságharc legtöbb szereplQje: már oszladozóban,
mindenesetre tisztulófélben van. Már Péterfy JenQ
helyesen jegyezte meg, hogy a közhitben az igazságnak
az az egyetlen akadálya, hogy még mindig azt hiszik:
Kossuth annál fényesebb, minél sötétebb Görgei. Ámde
szabad-e keresztre feszíteni s egy rendkívüli férfiút egy
borzasztó kontumácia örvényébe lökni bármekkora tör-
téneti bálvány kedvéért?; Nem gondoljuk, hogy Görgei
súlyosan megbántott emlékének kiengesztelése a forra-
dalom vezéralakjára nézve történeti Götzendämmerungot
jelentene. A hódolatnak, amely a szabadságharc vezér-
alakját megillette, nincs joga többé tQlünk is ember-
áldozatot követelni s azt tartjuk, hogy Kossuth törté-
neti nagyságának, noha legemberibb, de korántsem leg-
értékesebb alkotórésze az, ami benne a forradalmi
127
pszichológiákhoz tartozik. Nem bírt szabadulni a dogma-
tikus föltevéstQl ebben a tárgyban sem Beöthy Ákos,
aki ugyan fölmenti Görgeit a hazaárulás vádja alól, de
elmarasztalta a legsúlyosabb kötelességmulasztásban
mint Bazaine-t hazája s a katonai becsület ellen el-
követett bqnös mulasztások alapján. Szemére veti az
Qszinteség hiányát, a féktelen hírszomjat, a nagyzási
hóborthoz hasonló Önbálványozást. Fogyatkozázainak
lélektani okául a pozitív elemek teljes hiányát állapította
meg elmebeli képességeiben és érzelemvilágában egy-
aránt. A nagyszerq fogalomzavara események közepett,
hol annyian vértolulásban szenvedtek, az 1848-49-iki
idQk utolsó kritikusának feje hideg maradt ugyan, de
hibásan kevert érvei alapján még a tehetséget is el-
vitatja GörgeitQl és szemközt állítja az Q osztrák
szoldateszka politikai látókörét Kossuth államférfiúi láng-
eszével. Közelebb jártak az igazság megtapintásához,
akik Görgei lelkében találkozó ellentétek, proteusz-
hajlamok és az egyéniségét mozgató szövevényes motí-
vumok fölbontásával akartak hozzáférni a kérdéshez.
Csakhogy itt is indulatok égtek, visszafordított való-
szinütlenségek, az idQtQl le nem hqtött kortársak s egy
bizonyos nehéz ügy fölkarolása iránt érzett kedvtelen-
ség, valamint egy hosszú izgatás után a szenvedelmek-
nek a közvéleményben hátramaradt üledéke bonyolítot-
ták a dolgot. Maga a vádlott sem tanúsított ügyessé-
get a maga védelmében. VédQírásai teljességgel nélkü-
lözik a hatást keresQ alanyi mozzanatokat s látszólag
keveset törQdik az olvasónak megnyerésével. Az író
egyéniségét csak a katona szakszerq, értekezQ száraz-
sága árulja el, mellyel hadjáratait magyarázza, a
metszQ, bár egészen neutrális élesség, mellyel a politikai
128
nézeteit vitatja; a kíméletlen, rövidszavú irónia, mely
a velQtlen pátoszt szétszedi s az ellenfél sebezhetQ
oldalát keresi. Nem szQrcsuhában, jeremiádokat énekelve
lép elQ, hanem hideg szívvel boncolja a halottat, a
forradalom kóros tetemét, melynek ravatalán gyászolt
a jövQjén kétségbeesett nemzet. A hazafiság szek-
tárusai ellen, akik kényelmesnek tartották saját fogyat-
kozásaikat is az Q számlájára írni (azt hitték, neki
úgyis mindegy), csak néha történtek vakmerQnek látszó
kísérletek. Gyulai, Péterfy JenQ, azután egy tekintélyes
koronatanú, a vértanú Leiningen, aki halálával tette a
pontot vallomására.
Azt hisszük, alkalmas helyen nyúlunk a Görgei-prob-
lémához, ha Qt a forradalmi viszonyok kórisméje alap-
ján a szabadságharc egyetlen forradalmi jellemének
nyilvánítjuk. A fecsegQ, nagyrészt a francia forradalom
szónoklati arzenáljából kikölcsönzött és táblabíró böl-
csességgel körültüzdelt hatásos, ámbár ártalmatlan
frázisok világában ez a férfiú képviseli kezdettQl fogva
a vasenergiát, a tett-propagandát. Az egyszerq honvéd-
Qrnagy, aki a maga felelQsségére végrehajtatja a legelsQ
guilotine-itéletet, egyszerre az elsQ sorban foglal helyet.
Már 1848 Qszén, a pozsonyi táborban úgymond
tisztán éreztem a bensQ hivatást, hogy vaskézzel bele-
nyúljak hazám sorsának kerekébe. P az egyetlen, aki
semmi ingadozást nem mutat, biztosan s kíméletlen el-
szántsággal cselekszik s csakhamar kezében a gyeplQ.
De Q az elsQ, akire a legparányibb valóság jobban hat,
mint a legékesebb szónoklat: akit nem kápráztatnak a
népmilliók kaszái, aki megveti az operett-nemzetQröket,
a Falstaff tábornokokat s aki szétrebbenti az illúziók
aranyködét, amelytQl az ország szeme elhomályosodott.
129
Nála a szó a tettnek csupán szurrogátuma. Emlékiratá-
nak második kötetében a diktátorság átvétele után egy-
más mellett közli a lemondott kormányzó s a maga
kiáltványát a nemzethez. Kossuth a tizenkettedik órában
is, ezúttal az oroszokkal való külön megegyezés remé-
nyével búcsúzik a nemzettQl s megvárja GörgeitQl s
ezért Isten és a história elQtt felelQssé teszi, hogy a
hatalmat a legjobb tehetsége szerint a haza státus-
életének megmentésére fordítandja. Görgei nyugodtan,
kissé rezignáltán, de a helyzetnek illQbb, kcvésbbé
dagályos nyelven szólt a polgárokhoz. A kettQ között
való különbséget, mely két határozott egyéniség,
pszichológiai vetülete volt, Q maga pompásan jellemzi.
Az én kiáltványom próza volt: a Kossuthé költészet.
A közönség pedig, melyhez mind a ketten szóltunk, a
kemény katona prózája iránt nem bírt fogékonysággal:
ellenben a nagy agitátor költészetét mohón bevette.
Ne kárhoztassuk e miatt a közönséget. Legföllebb azt
lehet sajnálni, hogy az agitátor nem volt katona s a
katona nem agitátor és hogy ezért szükségképpen
útjaiknak szét kellett válniok. A mivel Görgei a szabad-
ságharc bukásának egyik, a tárgyban gyökerezQ okát
is érintette, ha az agitátor fogalmát az államférfiú,
illetQleg a politikus értelmével helyettesítjük. A magyar
ügy polgári vezéreirQl nem a legjobb véleménnyel volt,
az egy Csányi kivételével, kinek magaviselete, kötQi
erkölcse és fenkölt jelleme az elsQ találkozásuk óta az Q
szkeptikus nézeteire is tiszteletet parancsolt s késQbb is
a politikusokra szórt öldöklQ gúnyolódásainak mintegy
hangfogója volt. A debreceni flamingók ellen, akik a
hadsereg födézése mellett egyre-másra hozták a radi-
kális határozatokat a megfelelQ lQtávolból s akiknek
130
puffanó körmondataiba a hadseregnek kellett a tett
magját elhelyeznie, ezeket a lesújtó szavakat szögezi:
Abban a véleményben vagyok, hogy a halált oly ügy
szolgálatában, amely mellett polgártársainkat ezerszámra
belehajtottuk vagy vezettük a halálba, szándékosan nem
kerülni, a legnagyobb tisztesség és becsület, amit e föl-
dön megadhatunk magunknak. Kossuth bíztatja a fel-
dunai hadsereget az ellenállásra s a vezérhez küldött
szózatos parancsaiban többször elQáll azzal a fontos-
kodó kijelentéssel, hogy a kormány vele együtt GyQr,
Komárom, végül Buda romjai alá temetkezik. Ha ezen
korszakból, semmi egyéb történelmi adat fönn nem
maradt volna e kiáltványoknál így csúszik ki a finom,
nem minden keserqség nélkül való malicia a vezér
ajkáról az utókor zavarba jöhetne, hol keresse a
Honvédelmi Bizottmány csontjait?
Végzetes baj, hogy Kossuth nem hadvezér, noha
zsurnaliszta képzelete kifogyhatatlan volt a leleményes,
ámbár kivihetetlen sztratégiai tervekben. De jó szeme
sem volt a katonai tehetségek felkutatásában. Lengye-
lekkel kísérletezik. Magában is jóvátehetetlen hiba, akár
[ Pobierz całość w formacie PDF ]