Sz

Podstrony

Cytat

Gdyby śmierci nie było nikt z nas by już nie żył przemijamy jak wszystko by w ten sposób przetrwać. Ks. Jan Twardowski
Historia nie uczy nas właściwie niczego innego poza tym, na czym polega złe rządzenie. Thomas Jefferson
Idea na krótko przed obumarciem wygląda najzdrowiej. Fransois Mauriac
Dać życie to również zgodzić się na cierpienie, przyjmując radość. Michel Quoist
Ibidem (skrót: ib. lub ibid). - tamże; w tym samym miejscu (zwykle w bibliografii)

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

megint szabad vagyok �s gyermekk�nt �llok az �gbolt alatt? �,
milyen jó, hogy megsz�ktem, hogy megszabadultam! Milyen
tiszta, milyen �de itt a levegQ, milyen jó l�legezni! Ott, ahonnan
megsz�ktem, minden balzsamszag� volt, fqszer-, bor-, bQs�g-
szaga volt mindennek, lustas�gszaga. Hogy gyql�ltem a gazda-
goknak ezt a vil�g�t, a dQzs�lQk, a kockaj�t�kosok vil�g�t! Hogy
gyql�ltem saj�t magamat, ami�rt oly sok�ig maradtam ebben a
sz�rnyq vil�gban! Hogy gyql�ltem, hogyan raboltam ki magam,
hogy m�rgeztem, k�noztam, hogyan tettem �regg� �s gonossz�
magam! Nem, soha t�bb� nem k�pzelem, amit egykor oly sz�ve-
sen k�pzeltem, hogy Sziddh�rta b�lcs! De ezt az egyet jól csin�l-
tam, ez tetszik nekem, ez dics�retes, hogy v�get vetettem az
�nmagam elleni gyql�letnek, annak az ostoba �s siv�r �letmód-
nak! Dics�rem az eszedet, Sziddh�rta, hogy annyi �vnyi ostoba-
s�g ut�n m�gis volt egy jó �tleted, hogy csin�lt�l valamit, hogy
meghallottad a mad�rszót kebledben �s k�vetted a hangj�t! �gy
dics�rgette mag�t, �gy �r�lt mag�nak, s k�zben k�v�ncsian hall-
gatta a gyomr�t, mely korgott az �hs�gtQl. Jókora darab szenve-
d�st, jókora darab nyomor�s�got kóstolt v�gig �s k�p�tt ki - �gy
�rezte - ezekben az utóbbi idQkben �s napokban. A k�ts�gbees�-
sig, a hal�l sz�l�ig r�gta a nyomor�s�g eledel�t. Jó volt �gy. M�g
sok�ig maradhatott volna K�maszv�min�l, sok�ig szerezhette
volna �s pazarolhatta volna a p�nzt, t�mhette volna a gyomr�t,
�s �heztethette volna a lelk�t, sok�ig lakozhatott volna ebben a
puha, jól p�rn�zott pokolban, ha nem �rkezett volna el a t�k�le-
tes vigasztalans�g �s k�ts�gbees�s pillanata, az a v�gsQ pillanat,
amikor a folyó sodra f�l� hajolt �s k�sz volt v�get vetni �let�-
nek. Azon �rvendezett, azon kacagott, az�rt sug�rzott deres ha-
j�val keretezett arca, mert �t�rezte ezt a k�ts�gbees�st, ezt a
m�lys�ges undort, �s az m�gsem gyQzte le, s hogy az �nekesma-
d�r, a vid�ms�g forr�sa �s hangja m�g mindig eleven volt ben-
ne. Jó dolog - gondolta -, ha az ember mindent saj�t maga �zlel
meg, amit tudnia kell. Hogy a vil�gi gy�ny�r �s a gazdags�g
nem jó forr�sból való, azt m�r gyermekkoromban megtanultam.
Tudni teh�t tudtam r�gen is, de csak most �ltem �t. No �s most
tudom valóban, nemcsak az eml�kezetemmel, hanem a sze-
memmel, a sz�vemmel, a gyomrommal is. Jó nekem, hogy tu-
dom! Sok�ig elgondolkodott �tv�ltoz�s�n, hallgatta a madarat,
amint �r�m�ben �nekel. Mert vajon nem halt-e m�r meg ez a
mad�r, nem a hal�l�t �rezte-e? Nem, valami m�s halt meg ben-
ne, valami, ami m�r r�góta hal�lra v�gyott. Nemde ez volt az,
amit egykor, izzó vezeklQ�veiben meg akart �lni? Nemde az �n-
je volt az, kicsi, aggodalmas �s b�szk�n �g�ló �nje, amellyel oly
sok �ven �t v�vta harc�t, s amely m�gis mindig legyQzte Qt,
amely minden hal�l ut�n m�gis mindig megjelent, �r�met til-
tott, f�lelmet �bresztett? Nem ez volt-e az, ami ma v�gre hal�l�t
lelte, itt az erdQben, ennek a kedves folyónak a partj�n? Nem
ennek a hal�lnak k�sz�nhette-e, hogy most �jra olyan, mint egy
gyermek, tele bizalommal, f�lelmet nem ismerQn, �r�mmel tel-
ve? Most kezdte csak �rteni Sziddh�rta, mi�rt harcolt hi�ba
br�hmanak�nt, vezeklQk�nt ezzel az �nnel. A t�l sok tud�s aka-
d�lyozta a harcot, a t�l sok szent vers, t�l sok �ldozati szab�ly,
t�l sok lemond�s, t�l sok tev�kenys�g �s igyekezet! Tele volt
�nhitts�ggel, mindig Q volt a legokosabb, a legszorgalmasabb,
mindig elQbbre j�rt egy l�p�ssel a t�bbiekn�l, mindig Q volt a
tudós, a szellemi ember, mindig a pap vagy a b�lcs. Ebbe a papi
l�tbe, ebbe az �nhitts�gbe, ebbe a szellemis�gbe h�zódott be az
�nje, ott megkapaszkodott �s nagyra nQtt, mik�zben Q azzal �l-
tatta mag�t, hogy b�jt�l�ssel �s �nsanyargat�ssal meg�lheti.
Most bel�tta ezt, �s meg�ltette, hogy igaza volt annak a m�lyrQl
j�vQ hangnak, amely azt jósolta, hogy nincs tan�tó a f�ld�n, aki
megv�lt�shoz tudn� juttatni. Ez�rt kellett a vil�gba ker�lnie,
�tadnia mag�t gy�ny�rnek �s hatalomnak, nQknek �s p�nznek,
kereskedQv�, kockaj�t�koss�, isz�koss� �s har�csolóv� v�lnia,
m�g meg nem halt benne a pap �s a samana. Ez�rt kellett v�g�l
ezeket a cs�f �veket elszenvednie, viselni az undort, a puszta �s
veszendQbe ment �let �ress�g�t, �rtelmetlens�g�t, v�gig a kese-
rq k�ts�gbees�sig, m�g Sziddh�rta, a k�jenc, Sziddh�rta, a har�-
csoló is meg nem halt. Most meghalt az is, �j Sziddh�rta �bredt
fel az �lomból. Ez is meg�regszik, ez is meghal egyszer,
Sziddh�rta mulandó, minden jelens�g mulandó. Ma azonban ifj�
lett, gyermek, �jdonat�j Sziddh�rta, teli �r�mmel. Ezeket a
gondolatokat gondolta v�gig, mosolyogva f�lelt a gyomra korg�-
s�ra, �s h�l�san hallgatta egy m�hecske z�mm�g�s�t. Derqsen
tekintett a folyó sodr�ba, nem volt m�g v�z, amely �gy tetszett
volna neki, a tovah�mp�lygQ v�z jelk�pe �s mondandója m�g so-
hasem volt sz�m�ra ily erQsen �s sz�pen nyilv�nvaló. �gy �rez-
te, hogy a folyónak valami k�l�n mondanivalója van sz�m�ra,
valami, amit m�g nem tud, ami m�g v�r r�. Ebbe a folyóba akar-
ta �lni mag�t, ebbe fulladt ma bele a r�gi, a f�radt, a k�ts�gbe-
esett Sziddh�rta. Az �j Sziddh�rta azonban m�lyrQl fakadó sze-
relmet �rzett e sodródó v�z ir�nt, �s �gy d�nt�tt, hogy nem v�lik
meg tQle egyhamar.
A R�V�SZ
Itt szeretn�k maradni, ennek a folyónak a partj�n - gon-
dolta Sziddh�rta -, ugyanaz a v�z ez, amelyen �t a gyermekem-
berek k�z� vitt az utam, egy kedves r�v�sz vitt �t a v�zen, hozz�
szeretn�k menni, az Q kunyhój�ból indultam el az �j �letbe,
amely most el�regedett �s meghalt - h�t ez a mostani utam is,
mostani �j �letem is ott vegye kezdet�t! Szeretettel n�zte a v�z
sodr�t, �tl�tszó z�ld sz�n�t, titkokban gazdag rajzolat�nak kris-
t�lyos vonalait. Halv�ny gy�ngy�ket l�tott felsz�llni a m�lys�g-
bQl, csendes bubor�kok �sztak a v�zt�kr�n, �gi k�ks�g verQd�tt
benne vissza. Ezer szemmel n�zett r� a folyó, z�ld, feh�r, krist�-
lyos, �gsz�nk�k szemekkel. Hogy szerette ezt a vizet, hogy lelke-
sedett �rte, milyen h�l�s volt neki! Sz�v�ben hallotta szólni a
hangot, az �jj��ledt hangot, s az �gy szólt hozz�: Szeresd meg
ezt a vizet! Maradj vele! Tanulj tQle! Igen, igen, akart tQle ta-
nulni, akart r� hallgatni. �gy tqnt neki, hogy aki ismeri ezt a vi-
zet �s ennek titkait, az sok m�s dolgot is meg�rt, sok titkot,
minden titkot. A folyó �sszes titka k�z�l azonban ma csak egyet
�szlelt, amely lelk�t megragadta. Amit l�tott, ez volt: �me, ez a
v�z folyik, folydog�l, m�gis mindig jelen van, mindig, mindenkor
ugyanaz marad, pedig minden pillanatban �j! �, ki tudja ezt fel-
fogni, ki tudja meg�rteni! P nem �rtette �s nem tudta felfogni,
csak sejt�seket �rzett mozdulni lelk�ben, t�voli eml�ket, isten-
hangzatokat. Sziddh�rta fel�llt, test�ben az �hs�g s�rget�se el- [ Pobierz całość w formacie PDF ]

zanotowane.pl

doc.pisz.pl

pdf.pisz.pl

beyblade.opx.pl