[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Doloreshez:
Rettenetes szélhámos vagyok, azt a táskát neked hoztam, de Inez teljesen
kiment a fejembQl, és nem akartam megbántani.
A táska tényleg csodaszép volt, Lutz papi mosolygott Dolores mégis
örülök, hogy Ineznek adtad. Tudom, hogy nagyon boldoggá tetted vele.
Amint Hamburgba értünk, kapsz egy ugyanolyat. Szebbnél szebb, ifjú
hölgyeknek való bQrholmik vannak ott. Egyébként mindenfélét vásároltam
neked, mert Hamburgban volt egypár órám. Gyere, most nyugodtan
kipakolhatunk.
Aztán majd mesélj, Lutz papi!
ElQbb meg kell néznem a bányát, majd késQbb mesélek.
Veled megyek, többé nem hagyhatsz egyedül.
Rendben van, én csak örülök, ha elkísérsz.
Együtt bontották ki az ajándékokat, Dolo úgy örült mindennek, mint egy
kisgyerek. Apja bQkezqen gondoskodott róla, minthogy volt ideje bevásárolni,
sok csinos holmit talált, amivel örömet lehet szerezni egy ifjú dámának.
Utoljára egy dobozkát csomagolt ki, amit Eva Maria küldött Dolónak.
EbbQl a család összes tagját ábrázoló fényképek kerültek elQ. Dolores
kipirult arccal és ragyogó szemmel nézegette a fotográfiákat. Eva Maria ezt
írta a saját képe alá: Az én kedves kicsi Dolómnak, Eva Maria Dornau. Úgy
látszott, hogy Doloresnek ez a kép tetszik a legjobban, mindenesetre nem
rejtette véka alá bájos unokatestvére fölötti elragadtatását. Hans Dornau
képénél viszont hirtelen elhallgatott. Majd földbe gyökerezett a lába, ahogy
elQbb a képre meredt, azután összehasonlításképpen az apjára pillantott, és
szokatlan érzés vett rajta erQt.
Nos, Dolo, nem is szólsz Hanshoz semmit? Talán nem tetszik? kérdezte
mit sem sejtve Lutz Rodenberg.
De igen, Lutz papi& én& Q& mennyire hasonlít rád! szökött Dolores
arcába a vér, és megilletQdötten a többi közé tette a képet.
Az apja semmit sem vett észre. Dolores egy másik fotót vett a kezébe:
Melanie néniét, azután Jolantéét, majd Egonét és végül Ralf Berndét, aki már
szintén a családhoz tartozott. Miután valamennyi fényképet megtekintette,
lopva még egyszer megnézte Hans Dornau képét, és a halom legtetejére tette,
hogy a dobozt kinyitva rögtön rá essen a pillantása.
Ezután apa és leánya együtt lovagolt a bányába, ahol vidám arcok fogadták
Qket. Dolores itt is, ott is beszédbe elegyedett az emberekkel, a családjuk felQl
érdeklQdött, vagy tréfálkozott velük. Ezalatt Lutz Rodenberg mindent
ellenQrzött.
Hogy van a feleséged, Sam? állította meg a lovát Dolores egy
atlétatermetq néger elQtt.
A kisasszony úgy talpra állította, hogy erQsebb és egészségesebb, mint
valaha mosolygott a megszólított, Újra dolgozik, és mindent rendben tart.
Hálásan köszönjük, kisasszony!
Örülök, hogy fölépült. Azért is fektettem egész nap a verandán, mert
otthon a sok gyerek nem hagyta volna pihenni.
Igenis, kisasszony. Azóta is emlegeti, milyen jó volt hozzá a kisasszony.
Rendesen kell ennie, hogy erQre kapjon. Küldd csak el nyugodtan
mindennap a legnagyobbik fiadat, hogy vigyen neki ennivalót. A konyhán
mindig marad valami.
Köszönjük szépen. A kisasszony mindig törQdik az emberekkel.
Ez csak természetes, hiszen az emberek meg nekem dolgoznak.
Üdvözlöm a feleségedet!
Köszönöm, kisasszony.
Dolores továbblovagolt, Sam pedig hosszan nézett utána. Dolores még több
más munkással is eldiskurált így. Mindegyiknek ismerte a körülményeit, és
örömmel segített vagy adott tanácsot, ahol tudott.
Azután a bánya oldalában megbúvó kalyibák felé is elkanyarodott. Itt
laktak a munkások családostul, míg az alkalmazottak és családjuk számára egy
nagy lakóház épült, amelyben minden család kapott egy-egy lakást. A kalyibák
kezdetleges tákolmányok voltak, de az itteni idQjárás viszontagságai ellen
elégséges védelmet nyújtottak. A családi élet leginkább a kalyibák elQtt zajlott,
ahol mindig egy csomó gyerek hancúrozott, amikor nem voltak éppen
iskolában. Az iskolát egy nagy gerendaházban helyezték el, ahol egy tanító
meg a felesége bajlódtak a nebulókkal.
Nem mondhatni, hogy túl sok bölcsességet tömtek volna a gyerekek fejébe,
de az Armada-bányában még mindig jobb viszonyok uralkodtak, mint másutt.
Általában véve a munkások jobban éltek, mint Brazília más vidékein,
legalábbis a városokon kívül.
Lutz Rodenberg megtette, ami erejébQl tellett. Szívesen tett volna többet is,
de az adott körülmények között ez lehetetlen volt.
A kalyibák közül népes gyerekcsapat sereglett Dolores köré. Jobbára fekete
arcokat lehetett látni. Most is, mint mindig, elQkerült a cukros zacskó,
amelybQl a leány édességet osztogatott a gyerekeknek. Amíg a zacskó ki nem
ürült, nem is engedték tovább.
Lutz Rodenberg minden üzleti szempontból szükséges intézkedést megtett.
Delora fQmérnököt igazgatóvá nevezte ki, és átadta neki az Armada-bánya
[ Pobierz całość w formacie PDF ]